Közel 25 éve dolgozom szervezetfejlesztőként, tanácsadóként, trénerként, coachként itthon és külföldön.

Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok. A közgazdaságtan sok területéből mindig is az érdekelt, hogy a vállalatok és szervezetek emberi oldalával foglalkozzam, többet megtudjak arról, hogy ki, mit, miért csinál egy szervezetben és hogyan lehet hatékonyabbá tenni a működést – elsősorban az emberekre fókuszálva. Munkáim célja és lényege a szervezeti és egyéni tudatosság fejlesztése annak érdekében, hogy egyéni és szervezeti szinten is jobb döntések születhessenek. Megközelítésemben egyszerre van jelen a lágyság és a keménység, a határozottság és a megengedés. Mindig az adott helyzethez igazítva döntöm el, hogy mennyi „vezetés”-re vagy inkább „kísérés”-re van szükség, mekkora biztonságot adjak és mekkora bizonytalanságot teremtsek.

Az utóbbi években a Gestalt megközelítés és módszertan vált munkám alapjává, mert nagyon hatékony és támogató módszernek találom az emberek és rendszerek fejlesztésében. Gestalt terapeutaként egyénekkel, párokkal dolgozom, szupervízorként a Gestalt szemlélet iránt fogékony szakemberekkel.

Munkáimban sokszor a természetes érdeklődés és kíváncsiság vezet. Nagy energiát és sok bátorságot tudok mozgósítani ahhoz, hogy valami életre keljen vagy változzon. Életem fontos része, hogy 3 gyermekem van. Rajtuk keresztül és velük együtt sokat tanultam arról, hogy hogyan lehet a jelennek minél több figyelmet adni. Kíváncsiságuknak köszönhetően az én érdeklődési köröm is sokat változott az elmúlt években. Külön élvezem, hogy a maguk bölcsességével milyen pontos visszajelzéseket adnak a család, a világ és a dolgok rendje témakörökben.

20 éve dolgozom trénerként, tanácsadóként, coachként itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Ebből 17 éve vagyok a Grow csoportnál, ahol a Grow trénerképző alapítója és vezető trénere vagyok. 2014-ben végeztem a Norvég Gestalt Intézet (Norsk Gestaltinstitutt) Gestalt-terapeuta képzésén, azóta dolgozom egyénekkel Gestalt terapeutaként, 2017 óta szupervizorként.”

Mit jelent számomra a Gestalt?

Amikor pszichológiával kezdtem el foglalkozni, először Freud írásaiba vetettem bele magam. Stílusa mellett imádtam, ahogy jelentést nyernek történéseim, összeállnak puzzle darabkák az életemben. Örültem minden Miértnek, tisztább, átláthatóbb lett sokminden. Legtöbbször elégedetten dőltem hátra néhány fejezet elolvasása után. Később azonban sokszor megéltem, hogy a Miértek megértése nem feltétlenül segít a Hogyanokban. Többet tudtam magamról, de ritkán tudtam máshogy jelen lenni fontos élethelyzeteimben.

Éppen ezért kezdetektől nagyon megfogott a Gestalt itt és most fókusza, vagy az, hogy nem csak a „fejemhez” szólt. A tudatosság fogalma már nem csak az intellektuális megértést jelentette, hanem egy minden érzékszervet magába foglaló jelentudatosságot, érzékelést és érzékenységet. A Gestaltban kísérletnek nevezett módszertani eszközt, dramatikus elemeivel fűszerezve egyfajta kalandként éltem meg, amely néha fájdalmasan, néha jóleseően feszegette határaimat. A Gestalt segítségével így sokkal közelebb kerültem érzéseimhez, (azokhoz is, amelyekhez először nagyon nem akartam), vagy azokhoz a részeimhez, amelyet a Gestalt nem birtokolt részeknek (disowned parts) hív. Sokszor akadályokkal teli ez az út ma is, ugyanakkor ha egy szóval kéne jellemeznem, valószínűleg a felszabadító szót használnám rá. Elsősorban saját magam mintázatai alól. Talán épp ezért kedvenc mondatom Fritz Perlstől, a Gestalt terápia atyjától a következő: „Tanulni annyi, mint megtapasztalni, hogy valami lehetséges.”

Közgazdásznak indultam, de ahogy Komlósi professzor úr az egyik matekvizsgámon megjegyezte: "Kisasszony, maga nem közgazdásznak való!", s bár akkor nagyon dühös voltam rá emiatt, de évekkel később megértettem mire gondolt.

Valójában mindig is a pszichológia vonzott. Kamaszkorom óta lenyűgözött a lélek összetettsége. Szenvedélyesen keresem, figyelem mások működési rugóit. Szeretem érteni és érezni azt, amiben a másik van. Gyakran a valódi, elfogadó figyelem már önmagában elég, aztán van, hogy a tisztázásban kell segítenem, van, hogy a dolgok kimondásában. Mindig más és ettől izgalmas.

Több, mint 10 évvel ezelőtt aztán elindultam az utamon: elvégeztem a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetében a mentálhigiénés szakember képzést, tanultam pszichoanalitikus alapon önismereti csoportvezetést, aztán elvégeztem a norvég Gestalt Intézet 4 éves Gestalt-terapeuta képzését. Azóta azt érzem megérkeztem, hazaérkeztem.

Persze az önismereti út mindig új vizekre visz, és újabb és újabb mélységeket mutat meg. 2019. év elején találkoztam a Mindfulness-szel és rögtön mély elköteleződést éreztem a meditáció és a mindfulness szemlélete iránt. Aztán 2020-ba belevágtam egy újabb kalandba: mindfulness tanárképzésbe. Nagyon élvezem, hogy ezeken a programokon a résztvevők önmagukhoz és tapasztalataikhoz való viszonya hogyan alakul és formálódik.

A "közgazdászság" azért nem múlt el nyomtalanul. Azt a lényeglátást, munkastílust és szemléletet, amit a különböző szervezeteknél tanultam, a mai napig használom. Az egyéni terápiák és life coachingok mellett ma is dolgozom szervezetekkel: elsősorban felső és középvezetői coachingot és vezetőfejlesztést viszek.

Gestalt-terapeuta vagyok. Olyan fényképésznek tartom magam, aki a saját objektívén keresztül néz rá a közte és ügyfele között kialakuló folyamatra, kapcsolatra.

Hiszek abban, hogy ügyfeleim ismerik legjobban a saját életüket. Csupán olyan vakfoltjaik, lezáratlan ügyeik vannak, amelyek időről-időre, lezárást követelve felbukkanak. Elmélyedve ezekben, még inkább tisztába jöhetnek saját érzéseikkel, és azt is felfedezhetik, hogyan jutnak egyik vagy másik állapotba. A változást így élhetik meg tudatosan.

Egyik tanárom szerint, néha úgy cikázunk különböző lelkiállapotaink között, akár egy felhőkarcoló liftje. Amikor elidőzünk egyik vagy másik emeleten, előfordul, hogy hiába nyomjuk a gombokat, ott ragadunk. Máskor, egy emeletre érve, azonnal felismerjük, hogy itt már jártunk, vagy rácsodálkozunk, hogyan is kerültünk ide.

Nekem egy elvárásom van magammal szemben: támogatni ügyfeleimet abban, hogy tudatosabbak legyenek, és jobban rálássanak a saját eletükre, működésükre. Vagyis, tudják saját liftjüket kezelni, sőt néha még jól is érezzék magukat benne.